2014. november 2., vasárnap

egy év

Jövő vasárnap lesz egy éve, hogy Dió (azaz Dior) hozzánk került.
Egy tenyésztő adta le altatásra, mondván már kiszolgálta magát... 4 évesen... :(
Csont sovány volt... és nagyon félt... nagyon nagyon félt....
Mikor hazahoztuk, kapott itthon egy helyet a radiátor mellett, amiről, hosszú ideig azt hitte, nem szabad elhagynia... ez volt a varázspléd. Nem hogy a szobán nem mert átmenni, de a helyét sem merte elhagyni... úgy gondolta. az az egy négyzetméter lett az új otthona... de legalább meleg volt... és enni is kapott... és, nem csak száraz tápot és vizet... hanem igazi meleg ennivalót.

Cuki kutyánk,aki szintén csivi és Ő is 4 éves, nehezen kezelte a helyzetet. Megszűnt egyke birodalmi státusza és ráadásul meg kellett tanulnia befalni az ételt egy perc alatti idővel,mert különben Dió ellentmondást nem tűrő stílussal tolta el a tányértól, miután az övé kiürült. :)

A kis elesett, szerencsétlen és megalázkodó Dió, egy év alatt sokat változott. Engem hamar a bizalmába fogadott, sőt talán a falkavezér szerepét is kiérdemeltem, mert volt már arra is példa, hogy a kajáját is megengedte volna, hogy megegyem, csak az a nagy szerencséje, hogy nem szeretem a bárányhúsos, alutasakos kaját. :)
Őrzi a házat, őriz engem, örömmel üdvözöl minket, mikor "hosszú" távollét után (kimentem a boltba) haza jövünk. Szeret játszani, imád napozni a teraszon, elhiszi már,hogy a kert is az övé és bejárhatja minden zegzugát.

Csak, Cuki féltékeny piszkosul... de, talán ma, közel egy év után, az is megváltozni látszik.
Valami ma megtört. ( Lehet csak a jég is, mert piszok hideg van... :D :D )
Eddig mindig külön helyen aludt a két kutyi. Dió ment volna Cukihoz, de Cuki tartott Diótól. Hiába volt Dió az elesett, szerencsétlen, szánalmas kis jószág, mindig sokkal dominánsabb volt, mint Cuki. Ha, Dió közeledni próbált Cukihoz, Cuki morogva kimenekült a helyéről és átadta azt Diónak.... pedig Dió nem kérte, csak odament...

...de, ma reggel meglepetés ért.
Cukit és Diót egy helyen találtam aludni. Igaz, Cuki a szélén nyomorog, de szerintem, már csak napok kérdése, hogy egymáshoz bújva találjam Őket.
Micsoda évfordulós ajándék lenne! :) Végre, minden a helyére kerülne. Igaz, egy év kellett hozzá, de megérte. :)

Örülök, hogy egy évvel ezelőtt az egyesülethez sodort az élet, és köszönöm Gyüminek, hogy azonnal megkaptuk a bizalmat és elhozhattuk Diót. Nem lenne teljes az életünk nélküle!!!


Néhány kép az elmúlt egy évből:

Az első találkozás (Árva Csivavák Egyesülete)
2013. november 10 (az első képek)




...és a szeretettől megszépülve:












2014











2014. február 26., szerda

talált kutya...

Gazdi (a fő-fő nagy gazdi) talált ma egy kutyát. …és „haza” is hozta!
Mindezt telefonon közölte gazdianyámmal, akinek először, jó nagyra kikerekedett a szeme.
Első gondolatában, sűrű aggódás fogta el, hogy is fogja megoldani a két IMÁDOTT csivikéje (főleg engem imádott) és a szerencsétlen, elesett sorsú kutya esetét.
Második gondolatában, állatorvos, chip (van, de nem regisztrált, azaz pont olyan, mintha nem is lenne), kaja, innivaló, jaj istenem, de édes, mindjárt megtartjuk…, de nem lehet.. gazdija kell neki... facebook... bármilyen fajta mentés (ha nem tudod a fajtáját, akkor elég nehéz megmenteni) stb…

Aztán, azt mondta az anyám, talán a sors is azt akarja, hogy maradjon.
Nincs net… a mai világban, ha nincs net, nem is létezel, még egy kutya gazdáját sem tudod megtalálni. Ráadásul, olyan szelíd nyunyu kutya ez a talált kutya csávó, hogy még az én utamból is kitér. Pedig engem nem zavar.  Megszagoltam a büdösebbik felét, aztán annyi. Sokkal jobban félek, attól az embertestvértől, aki néha lejön a lépcsőn és megpróbál megsimogatni… na, azt megharapom… vagy lepisilem… na, nem azért, mert igyekszem elnyomni az illatát… nem… csak úgy, mert olyan félelmetes férfi formája van.
…de, ennek a kutyahavernak, nincs ember formája és rám se néz… mondjuk azt ajánlom is Neki!
Mivel nem közeledik, nem bántom, sőőőt…
Jaj, nem úgy Cuki! Ő, bezzeg ugatja. Valószínűsítem, csak azért, mert érzi, milyen békés. Mert egyébként a húgom, mindenkitől fél… még Tőlem is. Mindig átadja a helyét, meg a kajáját, meg a játékát… hát vannak dolgok, amik nem változnak.

Egyébként, egyre jobban érzem magam itt, az új otthonomban! A kertet már (majdnem) bejárom! Találtam magamnak jó kis kéglit…. 


J az idő is egyre jobb… már a bent pisilést is letiltottam… és a kaja is tűrhető. Kicsit kevés… na de hagyjuk…

Jaj, megvolt az első fürcsi! :)




...kaptunk nyakörvet és tappancsos bilétát...




...és, új rucikat, amiben pompásan lehet aludni…


és pont ugyan olyan jól lehet benne kaját kunyizni, mint ruha nélkül…


...szóval Nekem találták ki.

Egész jó, mentett kutyának lenni! :D

Jaj! Ide akartam rakni a gazdi kereső szöveget, de mire a bejegyzés végére értem, megkerült, a nagy fekete gazdija. Volt nagy öröm.

Hát, Ő volt Alfi, aki egy fél napot eltölthetett a társaságomban. :)






Még, jó, hogy haza talált... képes lett volna megenni előlünk a kaját... csak azért mert kicsit nagyobb, mint mi! :)




2014. január 29., szerda

az első havas...

Éreztem én reggel, hogy ez a nap más lesz,  mint a többi... nadenemááááá!!!!!!!

Anyám azt hiszi, valami alaszkai malamut miniatűr leszármazottja vagyok!
Mit gondolt, ha kivisz abba a fehér vacakba, ugrálni fogok örömömben???
Hát, nagyot tévedett!

Bekaphassa az a hideg, vizes nyavalya hó, vagy mi a francos fityfene!


NA!

2014. január 15., szerda

összefoglalás

Újra itt!!! :)

Ünnepi összefoglaló!

Röviden: Jövés menés, ugatás... még több ugatás... kaja, kaja, kaja... kényeztetés... és még több kényeztetés.


Ünnepek után: Végre NYUGALOM!!!!


Olyan, sok minden történt az elmúlt egy hónapban, hogy azt most képtelen lennék bepótolni.

Az biztos, egyre jobban érzem magam, itt az új otthonomban.
Gazdimat is egyre jobban imádom és igazából, csak Őt imádom, a többieket, csak szeretem, esetleg megtűröm.
Mivel, egyre jobban érzem magam, már nem akarom egyik családtag fejét sem leharapni. Ha meg, befűtenek este, akkor meg egyáltalán nem akarok semmit, csak rácuppanok a radiátorra és felőlem egy hadseregnyi gyerek is labdázhat a fejem felett, akkor sem mozdulok.
Gazdiasszonyság azt mondja, kezdem átvenni a nagyfülű húgom kiegyensúlyozottságát. Nem tudom, de fordult már elő olyan, hogy a nagyfülű ugatta a vendéget, én meg nem! Lehet, lassan Neki kell majd tőlem tanulni. :D

Tanulhatna is tőlem, pl egy kis önérvényesítést.
Mert, se a helyét, se a kajáját nem tudja megvédeni. Ezért aztán, ha én úgy tervezem költözöm a másik helyre, akkor sajnos, Neki is költözni kell, akár akar, akár nem.
Vagy például, ha én már befejeztem a kajám, akkor Ő is befejezi, mert ellököm a tányérjától és kész! Aki kapja marja! Egyen gyorsabban.

Tanulhatna tőlem lopni is.
Abban nagyon jó vagyok.
Szeretem a földön hagyott puzzle darabokat. Mondjuk, speciál, azt csak beakartam illeszteni a megfelelő helyre, nem tehetek róla, hogy silány papírból készül és elázik a számban, mikor éppen raknám le. :)
Pont ezért, sokkal jobban szeretem a műanyag dolgokat.
Csipesz, filctoll, cellux...


de a vadi új Monster High baba cipő is egész finom! :)
Majd én megtanítom ezeket a rendre!
Széthagyni a játékokat... pfffff

Szobatisztaság oké!!! Szerintem!
Néha, egy kis pisi a földön hagyott párnára, vagy a "nem is tudom, hogy került oda" kaki, szerintem egyáltalán nem probléma. Gazdi jön, morog, takarít, töröl, fertőtlenít... nem nagy ügy, nem tudom mit csinálja a fesztivált olyankor! :)
Mondjuk, én is jobban szeretem, ha kint végzem a dolgom. Utána mindig jutifali van. Igazán adhatna, akkor is, mikor bent sikerül kimennem. :D

Hát, nagyjából ennyi!
Szerencsére Doki bácsit, azóta sem láttam, mióta beoltottak, hogy meg ne vesszek.
Kicsit hullajtom a szőröm, eltanultam a húgomtól, de tökre igaza van, nem kell az a nagy bunda itt a 28 fokos radiátor mellett.



2013. december 9., hétfő

ugatás...

Érdekes egy falka ez az én családom...
Ugatni sem tudnak!
...de, az még hagyján, azt sem értik, amit én ugatok! Kész vagyok. Pedig igyekszem, elég gyakran és jó hangosan közölni a mondanivalóm.
Ki érti ezt?
Ahol eddig laktam, - jó, hát nem volt egy Hotel Hyatt -, de ott legalább vágták a dumám. Igaz, akkor sem foglalkozott senki azzal mit ugatok. ...de Ezek?! Ezek, azt szeretnék,  ha én tanulnék meg beszélni. naneeeeeemmm! Még csak az kéne!

A nagyfülű, egyféle ugatást ismer csak, az idegen megugatását. Látszik, hogy nincs jól szocializálva. Bezzeg, ha több tucat kutyival lakott volna együtt... rögtön tudná, hogy kell viselkedni.

Először is van a "reggel lejössz, meglátlak és örülök" ugatás, aztán van a "menj innen!" ugatás, a "nem ismerlek, menj innen!" ugatás, ott van még a "jaj, nagyon félek, hogy megfogsz, menj innen, mert jól megharaplak" ugatás, van az "adjál kaját" ugatás, a "most azonnal, adjál kaját" ugatás, a "kocsog vagy, mert nem adod oda az utolsó falatot" ugatás, van még a "pisilni kell" ugatás, a "kakilni kell, najóóó, itt elintézem" ugatás, a "hello itt vagyok!" ugatás, és a "hello, hol vagy?" ugatás.
...és ezeket tudom ám cifrázni.
Van a vau, a vau-vau, a vau-vau mérgesen, a bauuuuuuuu, a bu, a vu és a szimpla morgás.

...és, hát a leghangosabban a helyemről tudok ugatni... vagy a hátad mögül!!

Tehát, nagyfülű tesóm, lényegében, mindig ugass, csak a miheztartás végett! :D

Remélem megértetted!



2013. december 2., hétfő

hol vannak a rácsok...???

Gazdianyám az első hét magamba fordulását normálisnak vette. Igazából, a második hetit is, hiszen a sok alvás mellett, azért kommunikálok, üdvözlök, ugatok, jelzem kiben bízok meg és kiben nem, eszem-iszom (jaj, csak vizet ne!!), és sokat játszom a plüsimmel.
Tegnap viszont, azt mondta nekem, gyanús vagyok Neki! ???? 
Vajon miért?
Mondjuk nekem is gyanús Ő!
Valamelyik nap például, megpróbált lecsalogatni, nagyon finom szaftos falatokkal a zöld varázsplédemről. ...de én nem hagyom el a plédem, még a kajáért sem. jaaaaaaaaaajjjj, pedig nagyon akarom... csak nem megy. Néhány lépést kifutok, de aztán uzsgyi vissza.... Volt bennem félsz, hogy a nagyfülű húgom kitáncolja majd gazdianyám kezéből a kajás tálat, mert mindent megtett, hogy fellökje vagy elbuktassa Őt, de szerencsére nem jött be a terve.
Én viszont nem hagyom el ezt a szép zöld, meleg otthont. Mert,az csak az ENYÉM!!
Nem értem miért akarja mindenki, hogy átmenjek a szoba másik sarkába, olyan messzire... Mit keresnék én ott??? még a végén valaki felkapna... aztán kitudja??? ...még bizalmaskodna is... mert, remélem itt a bizalmaskodásnál rosszabb nem történhet velem... na, azért jobb félni!!

Szóval, azt mondta a gazdianyám, lehet engem ketrecben tartottak és, azért nem merem belakni a szobát. Hogy, nem hiszem el, hogy az egész szoba az enyém is, és jöhetek mehet ott, anélkül, hogy valaki, akárcsak csúnyán nézne rám. Áhhhh, de nem ez van ám... csak nem tudom mit kellene csinálnom egy akkora térben. Ha a kertbe megyünk, ott is elvégzem a dolgom egy méteren belül, aztán leülök és várom, hogy megmentsenek. Mit is kezdenék én egy akkora helyen, ahol, ameddig a szem ellát nincs rács??? Igaz, szerettem volna eltitkolni, eddig milyen körülmények közt laktam, de úgy érzem, lassan minden kiderül... :(

Reggel is, majdnem lebuktattam magam.
Gazdianyám, rendes felelősségteljes kutyatartóként, beépült szemekkel lecsattogott hozzánk, olyan 5.30 körül, hogy kivigyen pisilni minket a nagyfülűvel. Én, el is végeztem pikk-pakk a pisilést, de elfelejtettem szólni, hogy kakilni is kell.
Háááát, mikor bementünk, és anyám a kétlábú tesómmal visszafeküdt a nappaliban, én jól elvégeztem a nagydolgom a varázsplédemen. Azért ott, mert ott biztonságban voltam. Senki nem vett észre semmit, mert félkómában voltak, csak, mikor neki álltam eltüntetni a bűnjelet - kizárólag azért, hogy ne kelljen utánam takarítani -, ott rontottam el! Kicsit hangosan csámcsogtam. Persze, a kétlábú tesóm azonnal beköpött!
Gazdianyám aztán, úgy el volt foglalva, az ízletes nagydolgom megsemmisítésével, hogy elfelejtett, úgy igazából megszidni. Láttam azért a fején, nem tetszik Neki a dolog, de most még nem vagyok biztos benne, egyáltalán rosszat csináltam-e. Eddig ezért sosem kaptam ki. Nem adtak elég kaját, mindig tudtam pótolni. Mi ezzel a baj? Na, majd legközelebb kiderítem....

Anyám meg, azóta bújja a netet. Kik is azok a szaporítók és, hogyan tartják a kutyákat?
Szörnyű dolgokat talált. Azt mondta, én nem nézhetem meg...



...és pár nap múlva eltűntek az anyakutyák: http://www.blikk.hu/blikk_kedvencek/eltuntek-a-lefoglalt-luxuskutyak-2072122

Bicskanyitogatóóóóóóóó!!!!!!!

Gazdianyám, most legszívesebben azt is megkeresné, aki engem leadott elaltatni!! De én, igyekeszem csitítgatni. Megnyugtattam, nem leszek mindig ilyen. Tavasszal már szaladgálni fogok a kertben, csak legyen edzésbe addigra. Mert nem fogok ám szót fogadni, csak ha akarok! :) Készüljetek!!!


2013. november 28., csütörtök

Néhány vakkantás a falka viszonyokról...

Már több, mint két hete vagyok az új falkámmal, de még mindig, kizárólag, csak a gazdianyámban bízom meg.
Ha Ő hív, megyek utána, ha Őt látom, minden ok, és, bár még nem szaladok a karjaiba, (sőt, inkább megvárom hogy értem jöjjön), meg, nem is ugrok magamtól az ölébe, de azért határozottan állíthatom, Ő a kedvenc. Leginkább, akkor szeretem, mikor kaját ad, és akkor, mikor megszánja szegény fülem a hidegben és a kabátjába dug.

A tesómmal még nem tudom, hogy is állok érzelmileg. Cleo nagyon hiányzik, nehezen szokom a gondolatot, hogy egy másik nőstény vette át a helyét. :( Pedig rendes kis csaj a nagyfülű. Mindig megengedi, hogy elmarjam a kajáját, meg a játékért sem harcol, igaz néha felbátorodik és utánam ugat, de csak szájhős, nem bántana soha.


A sorban következő a mini kétlábú húgom.
Őt, már nem ugatom, de azért, még tartok Tőle. Olyan kis hirtelen. Jön-megy, rohangál, mint a szélvész. Kedvesen közeledni is csak úgy tud, hogy el kell gondolkodnom rajta, most csak megsimogat, vagy megölel, esetleg jóóóóól megölel, megszorongat, felemel, maga mellé ültet, neadjisten az ölébe tesz...??? Tisztára kiszámíthatatlan. Hogy bírják ezt a többiek??? Felfoghatatlan...




...és van még két falkatag.
Ők, nagyon félelmetesek. Óriások és mély a hangjuk.... Húúúú, mikor lehajolnak hozzám is nagyon nagyok. Ha, nincs otthon a gazdi anyám, igyekszem levegő vétel nélkül ugatni Őket. Akkor is ugatok, ha csak pislognak. Ne pislogjanak! Főleg ne rám! Szerintem, Ők lesznek a legnagyobb kihívás. Nehéz lesz magam alá gyűrni Őket.

Még szerencse, hogy van, egy nagyon biztonságos zöld plédem a radiátor mellett. Az varázs pléd! Ha ráugrok, teljes biztonságban vagyok. Mindenkitől megvéd! Onnan aztán, jó nagyokat lehet hangoskodni. Mert ám, van, hogy kérés nélkül odajönnek hozzám... kiérti??? Ha én nem bizalmaskodok, Ők se tegyék!!!
Ilyenkor aztán, neki állok kommunikálni... persze, csak ha már hátat fordítottak. :)

Na, azért alakul a hierarchia.
Még nem teljes a sorrend, de egy biztos, nem én állok a sor végén, cél pedig, hogy én legyek a falkavezér! :D