csíííííííízzzzz...

Dió: mi jár a fejemben?

Ma fotós nap volt.
Mindenki akart egy közös képet!

Celeb lettem! :D Lehet legközelebb dedikálom is a képeket. Csak még nem döntöttem el, hogy a sáros mancsom nyomjam rá, esetleg lehányjam, vagy egyszerűen csak üljek rá...???? :D .D

Ma nincs poszt, mert készülök az esti koncertre. A tegnapi is nagyon jól sikerült, hajnalig nyomtam, majd, mivel nem volt vastaps, jól lepisiltem a falat. A cipőkre céloztam, de elvétettem. Csalódtam..., ma már egy cipő sincs elöl. :)

az első üdvözlés... :)

A mai nap eseménye: Dió üdvözölt, mikor haza értem.
Na jó, csak a szoba közepéig szaladt elém, mert ott útját állta 2 db lépcsőfok, meg a farokcsóva is elmarad... de a tény az tény!

Sőt, kezdem érezni, hogy Isten leszek hamarosan.
Diót, el sem lehet hagyni. Ahhoz képest, hogy az első nap úgy kezdte a kapcsolatunkat, hogy átszökött a kerítésen  a szomszédba, aki pont nem volt otthon és akinek van egy óriás méretű kutyája és két óriás méretű macskája. Aznap a kertben, folyamatosan azt kereste, hol tudna elmenekülni. Mire észbe kaptam, már a kerítés másik oldalán volt. Azt hittem megáll a szívem... nagy szerencsémre meggondolta magát és visszasunnyogott, majd, hagyta, hogy visszatoloncoljam a lyukon. :)

Na, ma már nem próbál szökdösni. Sőőőőőőt!!!! 1 centinél messzebbre, nem távolodik el a sarkamtól, kivéve, ha pisil. Mégjó!!! :D :D

A húsleves lájk, lájk, lájk....

... én meg izgatottan várom az éjjeli kutyakoncertet. Titokban reménykedem, hogy elmarad az előadás! :)

második éjszaka

Dió: Mi jár a fejemben?

Igyekeztem végig ugatni és panaszkodni az éjszakát. Most tudatosult bennem, hogy már megint, úgy történtek velem dolgok, hogy semmi beleszólásom sem volt. Gondoltam, ha hangoskodom éjszaka, majd csak vigyázzba állítom az új családom minden tagját, úgy éjjeli egy-két óra körül. ...de nem sikerült. Egyedül a nagyfülű kiscsaj (Cuki, vagy hogy hívják) futott fel ijedtében a lépcsőn :) pedig pont nem az volt a cél, hogy Őt halálra ijesszem. Na majd legközelebb egyeztetek vele előre.

Van, itt egy gazdi jelölt, aki mindig finomakat ad enni. Azt már kezdem kicsit csípni. Őt lehet irányítani. Tegnap, egész nap nem voltam hajlandó inni, hát persze, hogy ma húslevet reggeliztem. :) Okos gazdi! :)

Arról meg még ne is álmodjatok, hogy részt veszek a nagy családi banzájban. Áhhhh nem is érdekel mi történik kint.... :D

Az első állatorvosi vizit

Délután állatorvosnál jártunk. A csütörtöki varratszedés még nagyon messzinek tűnt, szerettem volna, ha megnézi Diót egy doktornéni/bácsi minél hamarabb.
Dióka annyira szeretni való kutyi, hogy a doktor bácsi vizsgálat helyett, csak simizte és simizte és ölelgette és etette és újra simizte... nagyon kedves jelenet volt.
Megnyugtattak, hogy ez a passzív viselkedés (mármint, hogy egész nap alszik Dió), teljesen normális az Ő helyzetében. Napok is eltelhetnek így, hiszen 4 év csontjáig ható szenvedést kell most kitörölni az emlékeiből. Fel kell fognia, hogy jó helyen van, szeretik. Meg kell tanulnia bízni bennünk.
Nem megy az olyan pikk-pakk. :((

Hát, az biztos, ma még nem jutottunk sokat előre.
Farokcsóválos boldogság helyett, bocsánat hogy élek nézés van, önfeledt játék helyett egész napos alvás.
Alig várom már, hogy vidáman galoppozzon elém, mikor meghallja a kulcsomat fordulni a zárban, vagy, hogy erőszakosan kapargassa a nadrágom evés közben, amitől egyébként normális esetben kihullik a hajam. :D

Összefoglalva a mai napot:
- Még szeretjük a doktor bácsit, de jobb, ha nem éli bele magát, hogy holtomiglan-holtodiglan....
- Még nem akarunk megharapni senkit, sőt, inkább egyelőre nem is akarunk semmit.
- Nem értjük minek kell erőltetni a víz ivást??? Húsleves formájában sokkal jobban ízlik a folyadék.
- Egy kicsit még hagyom aggódni ezt az új családot (vagy mit), annál toleránsabbak lesznek, ha majd felépülök és egyesével végig pisilem a könyvespolc legalsó sorát. :D

reggeli ébresztő

indulás az állatorvoshoz

Igen gazdi jól látod, nem akarunk közös fotót!