Gazdianyám az első hét magamba fordulását normálisnak vette. Igazából, a második hetit is, hiszen a sok alvás mellett, azért kommunikálok, üdvözlök, ugatok, jelzem kiben bízok meg és kiben nem, eszem-iszom (jaj, csak vizet ne!!), és sokat játszom a plüsimmel.
Tegnap viszont, azt mondta nekem, gyanús vagyok Neki! ????
Vajon miért?
Mondjuk nekem is gyanús Ő!
Valamelyik nap például, megpróbált lecsalogatni, nagyon finom szaftos falatokkal a zöld varázsplédemről. ...de én nem hagyom el a plédem, még a kajáért sem. jaaaaaaaaaajjjj, pedig nagyon akarom... csak nem megy. Néhány lépést kifutok, de aztán uzsgyi vissza.... Volt bennem félsz, hogy a nagyfülű húgom kitáncolja majd gazdianyám kezéből a kajás tálat, mert mindent megtett, hogy fellökje vagy elbuktassa Őt, de szerencsére nem jött be a terve.
Én viszont nem hagyom el ezt a szép zöld, meleg otthont. Mert,az csak az ENYÉM!!
Nem értem miért akarja mindenki, hogy átmenjek a szoba másik sarkába, olyan messzire... Mit keresnék én ott??? még a végén valaki felkapna... aztán kitudja??? ...még bizalmaskodna is... mert, remélem itt a bizalmaskodásnál rosszabb nem történhet velem... na, azért jobb félni!!
Szóval, azt mondta a gazdianyám, lehet engem ketrecben tartottak és, azért nem merem belakni a szobát. Hogy, nem hiszem el, hogy az egész szoba az enyém is, és jöhetek mehet ott, anélkül, hogy valaki, akárcsak csúnyán nézne rám. Áhhhh, de nem ez van ám... csak nem tudom mit kellene csinálnom egy akkora térben. Ha a kertbe megyünk, ott is elvégzem a dolgom egy méteren belül, aztán leülök és várom, hogy megmentsenek. Mit is kezdenék én egy akkora helyen, ahol, ameddig a szem ellát nincs rács??? Igaz, szerettem volna eltitkolni, eddig milyen körülmények közt laktam, de úgy érzem, lassan minden kiderül... :(
Reggel is, majdnem lebuktattam magam.
Gazdianyám, rendes felelősségteljes kutyatartóként, beépült szemekkel lecsattogott hozzánk, olyan 5.30 körül, hogy kivigyen pisilni minket a nagyfülűvel. Én, el is végeztem pikk-pakk a pisilést, de elfelejtettem szólni, hogy kakilni is kell.
Háááát, mikor bementünk, és anyám a kétlábú tesómmal visszafeküdt a nappaliban, én jól elvégeztem a nagydolgom a varázsplédemen. Azért ott, mert ott biztonságban voltam. Senki nem vett észre semmit, mert félkómában voltak, csak, mikor neki álltam eltüntetni a bűnjelet - kizárólag azért, hogy ne kelljen utánam takarítani -, ott rontottam el! Kicsit hangosan csámcsogtam. Persze, a kétlábú tesóm azonnal beköpött!
Gazdianyám aztán, úgy el volt foglalva, az ízletes nagydolgom megsemmisítésével, hogy elfelejtett, úgy igazából megszidni. Láttam azért a fején, nem tetszik Neki a dolog, de most még nem vagyok biztos benne, egyáltalán rosszat csináltam-e. Eddig ezért sosem kaptam ki. Nem adtak elég kaját, mindig tudtam pótolni. Mi ezzel a baj? Na, majd legközelebb kiderítem....
Anyám meg, azóta bújja a netet. Kik is azok a szaporítók és, hogyan tartják a kutyákat?
Szörnyű dolgokat talált. Azt mondta, én nem nézhetem meg...
Bicskanyitogatóóóóóóóó!!!!!!!
Gazdianyám, most legszívesebben azt is megkeresné, aki engem leadott elaltatni!! De én, igyekeszem csitítgatni. Megnyugtattam, nem leszek mindig ilyen. Tavasszal már szaladgálni fogok a kertben, csak legyen edzésbe addigra. Mert nem fogok ám szót fogadni, csak ha akarok! :) Készüljetek!!!
