ugatás...

Érdekes egy falka ez az én családom...
Ugatni sem tudnak!
...de, az még hagyján, azt sem értik, amit én ugatok! Kész vagyok. Pedig igyekszem, elég gyakran és jó hangosan közölni a mondanivalóm.
Ki érti ezt?
Ahol eddig laktam, - jó, hát nem volt egy Hotel Hyatt -, de ott legalább vágták a dumám. Igaz, akkor sem foglalkozott senki azzal mit ugatok. ...de Ezek?! Ezek, azt szeretnék,  ha én tanulnék meg beszélni. naneeeeeemmm! Még csak az kéne!

A nagyfülű, egyféle ugatást ismer csak, az idegen megugatását. Látszik, hogy nincs jól szocializálva. Bezzeg, ha több tucat kutyival lakott volna együtt... rögtön tudná, hogy kell viselkedni.

Először is van a "reggel lejössz, meglátlak és örülök" ugatás, aztán van a "menj innen!" ugatás, a "nem ismerlek, menj innen!" ugatás, ott van még a "jaj, nagyon félek, hogy megfogsz, menj innen, mert jól megharaplak" ugatás, van az "adjál kaját" ugatás, a "most azonnal, adjál kaját" ugatás, a "kocsog vagy, mert nem adod oda az utolsó falatot" ugatás, van még a "pisilni kell" ugatás, a "kakilni kell, najóóó, itt elintézem" ugatás, a "hello itt vagyok!" ugatás, és a "hello, hol vagy?" ugatás.
...és ezeket tudom ám cifrázni.
Van a vau, a vau-vau, a vau-vau mérgesen, a bauuuuuuuu, a bu, a vu és a szimpla morgás.

...és, hát a leghangosabban a helyemről tudok ugatni... vagy a hátad mögül!!

Tehát, nagyfülű tesóm, lényegében, mindig ugass, csak a miheztartás végett! :D

Remélem megértetted!

hol vannak a rácsok...???

Gazdianyám az első hét magamba fordulását normálisnak vette. Igazából, a második hetit is, hiszen a sok alvás mellett, azért kommunikálok, üdvözlök, ugatok, jelzem kiben bízok meg és kiben nem, eszem-iszom (jaj, csak vizet ne!!), és sokat játszom a plüsimmel.

Tegnap viszont, azt mondta nekem, gyanús vagyok Neki! ???? 

Vajon miért?

Mondjuk nekem is gyanús Ő!

Valamelyik nap például, megpróbált lecsalogatni, nagyon finom szaftos falatokkal a zöld varázsplédemről. ...de én nem hagyom el a plédem, még a kajáért sem. jaaaaaaaaaajjjj, pedig nagyon akarom... csak nem megy. Néhány lépést kifutok, de aztán uzsgyi vissza.... Volt bennem félsz, hogy a nagyfülű húgom kitáncolja majd gazdianyám kezéből a kajás tálat, mert mindent megtett, hogy fellökje vagy elbuktassa Őt, de szerencsére nem jött be a terve.

Én viszont nem hagyom el ezt a szép zöld, meleg otthont. Mert,az csak az ENYÉM!!

Nem értem miért akarja mindenki, hogy átmenjek a szoba másik sarkába, olyan messzire... Mit keresnék én ott??? még a végén valaki felkapna... aztán kitudja??? ...még bizalmaskodna is... mert, remélem itt a bizalmaskodásnál rosszabb nem történhet velem... na, azért jobb félni!!

Szóval, azt mondta a gazdianyám, lehet engem ketrecben tartottak és, azért nem merem belakni a szobát. Hogy, nem hiszem el, hogy az egész szoba az enyém is, és jöhetek mehet ott, anélkül, hogy valaki, akárcsak csúnyán nézne rám. Áhhhh, de nem ez van ám... csak nem tudom mit kellene csinálnom egy akkora térben. Ha a kertbe megyünk, ott is elvégzem a dolgom egy méteren belül, aztán leülök és várom, hogy megmentsenek. Mit is kezdenék én egy akkora helyen, ahol, ameddig a szem ellát nincs rács??? Igaz, szerettem volna eltitkolni, eddig milyen körülmények közt laktam, de úgy érzem, lassan minden kiderül... :(

Reggel is, majdnem lebuktattam magam.

Gazdianyám, rendes felelősségteljes kutyatartóként, beépült szemekkel lecsattogott hozzánk, olyan 5.30 körül, hogy kivigyen pisilni minket a nagyfülűvel. Én, el is végeztem pikk-pakk a pisilést, de elfelejtettem szólni, hogy kakilni is kell.

Háááát, mikor bementünk, és anyám a kétlábú tesómmal visszafeküdt a nappaliban, én jól elvégeztem a nagydolgom a varázsplédemen. Azért ott, mert ott biztonságban voltam. Senki nem vett észre semmit, mert félkómában voltak, csak, mikor neki álltam eltüntetni a bűnjelet - kizárólag azért, hogy ne kelljen utánam takarítani -, ott rontottam el! Kicsit hangosan csámcsogtam. Persze, a kétlábú tesóm azonnal beköpött!

Gazdianyám aztán, úgy el volt foglalva, az ízletes nagydolgom megsemmisítésével, hogy elfelejtett, úgy igazából megszidni. Láttam azért a fején, nem tetszik Neki a dolog, de most még nem vagyok biztos benne, egyáltalán rosszat csináltam-e. Eddig ezért sosem kaptam ki. Nem adtak elég kaját, mindig tudtam pótolni. Mi ezzel a baj? Na, majd legközelebb kiderítem....

Anyám meg, azóta bújja a netet. Kik is azok a szaporítók és, hogyan tartják a kutyákat?

Szörnyű dolgokat talált. Azt mondta, én nem nézhetem meg...

A legemlékezetesebb ügy: http://ujsag.allatvilag.net/2011/11/kutyagyarra-bukkantak-helvecian/

...és pár nap múlva eltűntek az anyakutyák: http://www.blikk.hu/blikk_kedvencek/eltuntek-a-lefoglalt-luxuskutyak-2072122

Bicskanyitogatóóóóóóóó!!!!!!!

Gazdianyám, most legszívesebben azt is megkeresné, aki engem leadott elaltatni!! De én, igyekeszem csitítgatni. Megnyugtattam, nem leszek mindig ilyen. Tavasszal már szaladgálni fogok a kertben, csak legyen edzésbe addigra. Mert nem fogok ám szót fogadni, csak ha akarok! :) Készüljetek!!!

Néhány vakkantás a falka viszonyokról...

Már több, mint két hete vagyok az új falkámmal, de még mindig, kizárólag, csak a gazdianyámban bízom meg.
Ha Ő hív, megyek utána, ha Őt látom, minden ok, és, bár még nem szaladok a karjaiba, (sőt, inkább megvárom hogy értem jöjjön), meg, nem is ugrok magamtól az ölébe, de azért határozottan állíthatom, Ő a kedvenc. Leginkább, akkor szeretem, mikor kaját ad, és akkor, mikor megszánja szegény fülem a hidegben és a kabátjába dug.

A tesómmal még nem tudom, hogy is állok érzelmileg. Cleo nagyon hiányzik, nehezen szokom a gondolatot, hogy egy másik nőstény vette át a helyét. :( Pedig rendes kis csaj a nagyfülű. Mindig megengedi, hogy elmarjam a kajáját, meg a játékért sem harcol, igaz néha felbátorodik és utánam ugat, de csak szájhős, nem bántana soha.

A sorban következő a mini kétlábú húgom.
Őt, már nem ugatom, de azért, még tartok Tőle. Olyan kis hirtelen. Jön-megy, rohangál, mint a szélvész. Kedvesen közeledni is csak úgy tud, hogy el kell gondolkodnom rajta, most csak megsimogat, vagy megölel, esetleg jóóóóól megölel, megszorongat, felemel, maga mellé ültet, neadjisten az ölébe tesz...??? Tisztára kiszámíthatatlan. Hogy bírják ezt a többiek??? Felfoghatatlan...

...és van még két falkatag.

Ők, nagyon félelmetesek. Óriások és mély a hangjuk.... Húúúú, mikor lehajolnak hozzám is nagyon nagyok. Ha, nincs otthon a gazdi anyám, igyekszem levegő vétel nélkül ugatni Őket. Akkor is ugatok, ha csak pislognak. Ne pislogjanak! Főleg ne rám! Szerintem, Ők lesznek a legnagyobb kihívás. Nehéz lesz magam alá gyűrni Őket.

Még szerencse, hogy van, egy nagyon biztonságos zöld plédem a radiátor mellett. Az varázs pléd! Ha ráugrok, teljes biztonságban vagyok. Mindenkitől megvéd! Onnan aztán, jó nagyokat lehet hangoskodni. Mert ám, van, hogy kérés nélkül odajönnek hozzám... kiérti??? Ha én nem bizalmaskodok, Ők se tegyék!!!

Ilyenkor aztán, neki állok kommunikálni... persze, csak ha már hátat fordítottak. :)

Na, azért alakul a hierarchia.

Még nem teljes a sorrend, de egy biztos, nem én állok a sor végén, cél pedig, hogy én legyek a falkavezér! :D

Jelentés...

Jelentem, túl vagyok azon a kis semmi oltáson. Ááááááh, meg sem éreztem, bár megjegyzem, elég igazságtalannak tartom, hogy Cuki is kapott, én is kaptam, csak az főgazdiasszonyságot nem szúrták meg. Diszkrimináció! Ő is falka tag! Bármikor megveszhet!!!!!

Nagyfülű tesóm, úgy reszketett, mint a nyárfalevél. Szerintem Ő, nem először járt ezen a helyen. Még szájkosarat is kapott. Én persze, nem akartam, hogy megbéklyózzák a szám, ezért aztán, nagyon igyekeztem magamra erőltetni a "szekídkutyanézést". Gondoltam, jobb, ha elhiszik, hogy én egy ártatlanság vagyok, akkor, ha nem tetszik valami, majd lesből támadok. Mikor senki sem számít rá... na nem ma... még etetem a népet. :D

Jelentem, híztam 15 dekát. Igen, már 1,85 vagyok! Húúúúúúú, elindultam ám a pibullosodás felé. Nézzetek csak meg néhány hónap múlva. Ha pitbullnak nem is, de egy jó májas hurkának biztosan elmegyek majd. Mindenki kajáját megfogom enni. Még nem kunyerálok, csak a húgomét eszem el, de lassan majd kitanulom, azt is, hogyan csaljam ki a gazdiasszonyság szájából a kaját. Cuki, ebben profi! Figyelek ám!

Jelentem, Cuki súlykarbantartását is jól kézben tartom. 2,30 a tavaszi 2,50-el szemben. Bár, próbálják gyengíteni az érdemem a gazdiék, azt mondják tavasz óta fogyott le, de én tudom, hogy Nekem köszönheti ezt a csinos kis alakot. Kellek én mellé. Biztosak lehettek benne, hogy az én világforradalmi csoda módszeremmel, nem lesznek a húgomnak súlyproblémái egy darabig. :D

Jelentem, meg volt ma az első utcai sétám póráz nélkül! Gazdiasszonyság szerint, nagyon ügyes voltam. Igaz, séta közben egyszer megpróbáltam beszökni egy másik ház kertjébe, várt ott engem egy nagy kutya, de gazdi úgy rám kiáltott, hogy még a telefonja is lefagyott. Nem értem??? Minek van akkor lyuk a kerítésen??? Nem azért, hogy a kíváncsi, 2 kg alatti, fantasztikusan jó vágású kutyák benézzenek???

Apropó telefon, meg fényképezgetés.

Gazdianyám, egész úton, buzgón fényképezgetett a telefonjával, állítólag Engem, meg a Tesót, de szerintem, csak a fél pár fekete kesztyűjét akarta megörökíteni, ahogy a sarkon elhagyva fekszik a fűben. 

Annyira szereti azt a ruhadarabját, hogy még vissza is szaladt érte, úgy, hogy közben Cukit és engem a kabátjába gyömöszölt. ...még össze is értünk. Mondjuk jó meleg volt Cukros! Ha így marad, megtarthatjuk! :D  

igeeeeeeen.....

Igen, igen, igen... lassan minden úgy alakul, ahogy én szeretném.

pl. pénteken elmaradt a veszettség elleni oltás.
Mondjuk, én ezt, így is terveztem, de féltem, hogy a doktor bácsihoz csak elcipel minket gazdiasszonyság. Készült rá nagyon... de aztán kisgazdámnak (én csak a kétlábú tesónak hívom) megfájdult a foga és Őt sos-ben fogorvoshoz kellett vinni. trallalalalalalala... Persze piszkosul sajnálom a kétlábút. :)

Aztán itt ez a hideg. Ezt persze utálnom kéne - és utálom is, mikor a jeges szélben, épp csak, meg nem fagy a pisi kifelé menet -, de azért vannak jó oldalai is ennek a zimankónak. Ilyen a fűtőtest. :) Nagyon jó helyen van a helyem. Pontosan követi a testem vonalát a radiátor. :) Ha a család befűt, akkor, olyan 28 - 30 fok körüli langyos levegő melengeti a fülem. :D pfúúúúúújjj, de IMÁDOM!

A hideg másik előnye, hogy beköltözött a teraszról a menza. Előadtam a "jajgazdidereszeketek" színdarabot, az nagyon bejött. Szeretek én a jeges huzatban is enni (mert enni a legocsmányabb körülmények között is szeretek), de azért, klasszisokkal jobb elvenni a kaját nagyfülű tesóm elől a meleg fürdőben. Sokkal nagyobb lendülettel tudom arrébb lökni, mint kint a hidegtől elgémberedett testemmel.

Helló! Nem látod, hogy mind a két tálra az van írva DIÓ?

Az is jó, hogy megszoktam az éjszakai kripta hangulatot. Olyan, éjféltől mindenki kussol, úgyhogy most már én is. Jobb a békesség.

Már 6-ig alhatnak! Persze, csak, ha nem akarja hajnali 5-kor betámadni a bejárati ajtót a teraszon felejtett esernyő. Mert, azt nagyon utáljuk, és ennek hangot is adunk!!!!

Ja, és nincs hétvége!!!

Megtanítottam a gazdiasszonyságot (lassan lehet kiérdemli az ANYÁM nevet), hogy napi 3x pisilek. Szerencséremegértette!!!! Már, nem kell óránként gubbasztanom a lépcső alatt és várni arra, hogy kiszellőztesse magát. Így, mindenkinek egyszerűbb. Pisis tesóm meg, annyit megy ki, amennyit akar... rám ne számítson.

Ja, és már megengedem, hogy megsimogassák a pocakom! Annyira tetszik Nekik...

Szóval, jól alakulnak a dolgok. Néha már kimerészkedek a bandatagok után a helyemről. Persze, csak és kizárólag, ha a hátukat mutatják, ha rám néznek, futáááááááásssss.... :D :D

szokom a falkát...

Húúúú, mennyi sok jót kapok itt az új otthonomban. Pedig nagyon igyekszem úgy tenni, mintha itt sem lennék. Persze, ez csak azokra az órákra igaz, amikor gazdiasszonysággal ketten (illetve a tesóval együtt hárman) vagyunk itthon.
Olyankor, egyfolytában alszom és csak, akkor vagyok hajlandó megmozdulni, ha már elzsibbadt a lábam a fekvéstől.
Igyekszem szokni azt a tényt, hogy a gazdiasszonyságon kívül, mások is jönnek-mennek az én kis nyugodt birodalmamban. Nagyon zavaróak tudnak lenni!
Ilyenkor aztán, hangos (nem tudom mi olyan nevetséges ezen) csaholásba kezdek. Először mindenkinek vicces volt, de miután a családtagok kinevetgélték magukat a rekedtes, nagyon szexi, bariton hangomon, megpróbáltak csúnyán nézni rám, hátha akkor majd, egycsapásra megszeretek mindenkit és nem fogom Őket ugatni. .... háhá... de én visszamorogtam. Jobb lesz, ha vigyáznak!!!!

A Tesóval nincs gond! Elvettem már a helyét, rendszeresen elveszem a kajáját és a minap kapott plüss játékot is megszereztem magamnak. Azóta, Ő is kapott már egyet, de látom rajta, hogy még mindig az enyémre ácsingózik. Perszehogytuti NEM adom!!

Az egyetlen, ami a komfort érzetemet rontja, hogy kicsit bedeg vagyok, begfáztam.
Gazdi azt hiszi én is, olyan pisis csajszi vagyok, mint Ő, meg a nagyfülű húgom (ha igaz, ami az oltási könyvemben van, akkor 21 nappal tuti idősebb vagyok nála)
Szóval a pisis húgom, egy nap ezerszer pisil. ...de tizenkétszer tuti. Az éjszakai 5 órát - amit engedélyeztünk a gazdiasszonyságnak alvásra -, azt sem bírja ki pisilés nélkül. Saját pelenkája van. Tiszta ciki! (én legalább csak kakilni szoktam éjszaka)
Szóval, miatta állandóan kifutottunk egy pillanatra pisilni. Bent 24-25 fok, kint meg jeges szél. nanáhogypersze megfáztam. Gazdi tehet róla. Majd meg is mondom a dokibácsinak, hogy Neki adjon szurit. Megérdemeli!!!

Holnap lehet meg is mondom, mert veszettség elleni oltásra kell vigyen minket a főfőgazdiasszonyság. El is kezdem gyakorolni gyorsan a szelídkutyanézést. Hátha, akkor megúszom.

az első játékunk... :)

néhány gazdi gondolat...

Úgy érzem, életem legjobb döntése volt 9 nappal ezelőtt kimenni a XVIII. kerületbe és elhozni a Cerberos Állatvédő Egyesület Csivava Mentés és Képzés-től Diót! Első látásra szerelem volt, és ez az érzés a napok múlásával sem halványodik... sőt, inkább csak fokozódik.

Először, nem is magunknak akartam elhozni Diót, hanem a mamának. Mama viszont, bármennyire is szeretne már régóta kutyát, pont most, nem teheti meg.
Én meg, ott álltam, kezemben Dió (akkor még Dior) törékeny kis testével, és lepergett előttem minden. Kérdések szászai cikáztak a fejemben. Eltudom-e hozni Őt felelősséggel? Mit fog szólni hozzá Cuki kutyám? Meg tudom-e oldani, hogy az első néhány hét nehézségein átsegítsem? Tudom-e vállalni sok-sok évre? Holtodiglan-holtomiglan...
Aztán, ott volt a tény, hogy kisfiú! Sosem volt még fiú kutyám. Fenntartásaim voltak... jelölget majd mindenhová... jááááááááj, csak felemeli majd a lábát, aztán annyi... :))))).
...és biztosan ugatós is lesz. Fiú kutya őrzi a házat, meg a csapatát, meg különben is... mindenki tudja meg, hogy itt egy véreb lakik.
Nem beszélve arról a tényről, hogy ÖRÖKBEFOGADÁS!!!
Teljesen más, mint egy tiszta lappal induló kölyök kutya vállalása.
Volt már három kutyám. Mind háromnak én alakítottam, formáltam a személyiségét az első perctől. Olyan lett, amilyennek faragtam...., de Ő már kész van. Tele rossz élménnyel, félelemmel, sérüléssel...  :(((((
Hűha, komoly dolognak tűnt.
Talán, ha a párom azt mondja: "Ági, nem kell még egy kutya, ne hozd el!!!!" ...de, nem mondta.
Talán, ha a lányomon egy pillanatara is látok némi bizonytalanságot... de nem láttam.
Talán, ha Dió kiugrik a kezemből... de nem ugrott.

Úgyhogy hoztam!!!

...és milyen jó, hogy hoztam.

Diónál kedvesebb, tündéribb, alázatosabb, hálásabb, "okosabb" és SZEBB kutyát még nem láttam. Talán csak Cuki éri fel, bár Cukiban az alázat hagy némi kívánni valót. :) Persze,nem gondolom, hogy ez feltétlen negatív dolog lenne. Egy kutya legyen kicsit önfejű, makacs, higgye magáról, hogy Ő a világ közepe, legyen harcos, játékos, hűséges és ragaszkodó... Egyszóval, ne lehessen, ne észre venni. :)

Reméljük, hamarosan Dió is, mindegyik tulajdonsággal rendelkezni fog és a rossz emlékeit, a bizalmatlanságát, a szorongását, a félelmeit örökre törölni tudjuk majd a csöppnyi kis lelkéből. :)

Kifutás... :)

Dió, még nem döntötte el, megérdemlem-e hogy odajöjjön hozzám... :)

első hét, összefoglaló

Repül az idő!
Már egy hete, hogy új OTTHONOM van. IGAZI OTTHONOM!

Aznap, mikor ide kerültem, azt sem tudtam mivanvelem??? Igyekeztem megszökni, de bujkálni mindenképp. Találtam egy zöld plédet, abba beleszerettem, tökéletesnek találtam, beköltöztem, testvérem nagy szomorúságára..., mert hogy kaptam rögtön egy testvérkét is, aki eléggé összezavar a viselkedésével. Nem tudom eldönteni Ő fél jobban tőlem, vagy én kell tartsak tőle?! Kétszer megugatott (persze, ez még az első napokban volt), de barna kutya nem felejt, úgyhogy bosszúból minden falatot ellopok az orra elől.... Ő meg hagyja... :) ...érzem én, hogy jóban leszünk. :D

Szóval, hogy rövid legyek, az első hét eseményei:

- egy szökés a szomszédba, de meggondoltam magam...
- egy pisi éjszaka, és kettő kaksi szintén éjszaka. A másodikat a gazdi meleg-puhi papucsába raktam (bevallom, nem volt könnyű beletalálni), szerettem volna, ha felfogja, utálom az éjszakákat és jobb lenne, ha max éjfél és hajnali 5 között aludna csak, a nap többi részében minden gondolata mi legyünk (legalábbis én mindenképp). Egyébként szobatiszta vagyok, persze csak ha felkeltenek, hogy ideje kimenni...
- kettő látogatás a doki bácsinál. Nem is akarok beszélni róla....
- Enni nagyon szeretek. Jöhet bármi. Úgy tervezem, csak a jövő hónaptól fogok elkezdeni válogatni. :)
- Inni nem iszom! ...hagyjatok már, kinek kell az az ízetlen izé???!!!!
- Egyszer a gazdám elé mentem... úgy örült neki, hogy megszántam... Azóta igyekszem ugatós-farókcsóválós üdvözlést produkálni, csípem, ahogy leguggol és gügyög olyankor. :D :D
- Próbálok nagyon jó kiskutya lenni, ezért aztán 24 órából 20 órát alszom. Amikor nem alszom, akkor hangoskodom, csak, hogy jól el lehessen különíteni a a két állapotom egymástól.
- Szeretek ugatni, attól olyan nagynak és félelmetesnek érzem magam. Még mindenkit megugatok, leginkább a szombat esti buliból hazatérő családtagokat hajnali 3-kor. Húúúúúúú, nagyon utálom, ha összezavarnak éjszaka.
...és végül, tervezgetek. Figyelek! Lesem a szabályokat.
Lassan kialakul bennem is a sorrend. Kinek hol a helye. Az már biztos, lesz egy cselédem, aki majd lesi minden kívánságom, etet, itatna, ölelget, cipelget, aggódik majd értem, akinek jól a fejére növök, irányítom és felforgatom az életét.
...és lesz egy olyan, akinek szót fogadok.
A többiek a maradék! Ők tökéletes játszópajtik lesznek. ...de azt ki kell érdemelni! :)

Többek közt varratszedés...

Ma délelőtt varratszedés, féregtelenítés és élősködő elleni szerrel való kenegetés volt a program. Túléltem.

Próbáltam nagyon szuggerálni a doki bácsit, hátha a "szelidkutyanézésemmel" leveszem a lábáról... de nem! Végig csinálta, amit a fejébe vett!

 Na mindegy! Legközelebb majd harapok, kíváncsi vagyok, akkor is ilyen mosolygós lesz-e a szája. :D

Hallottam ám, hogy valami veszettség elleni oltásról beszéltek, meg, hogy az egyik fogam ki kell húzni, mert mozog. Nem tudom mit zavarja ez Őket?! Elég, ha továbbra is tolják belém a húslevest, esetleg a sült libacombot pürésíthetnék és akkor, maradhatna a mozgó fogam is. Nem tudnak ezek logikusan gondolkodni, engem meg eszükbe sem jut megkérdezni.... :)

Na, majd valahogy megpróbálom tudomására hozni gazdinak, hogy mit is kéne tennie. ...de ma már nem töröm azt az okos buksimat, mert be kell pótolnom a doktorbácsinál töltött idő miatti alváskiesésem. :)

Jóccakát mindenkinek!

csíííííííízzzzz...

Dió: mi jár a fejemben?

Ma fotós nap volt.
Mindenki akart egy közös képet!

Celeb lettem! :D Lehet legközelebb dedikálom is a képeket. Csak még nem döntöttem el, hogy a sáros mancsom nyomjam rá, esetleg lehányjam, vagy egyszerűen csak üljek rá...???? :D .D

Ma nincs poszt, mert készülök az esti koncertre. A tegnapi is nagyon jól sikerült, hajnalig nyomtam, majd, mivel nem volt vastaps, jól lepisiltem a falat. A cipőkre céloztam, de elvétettem. Csalódtam..., ma már egy cipő sincs elöl. :)

az első üdvözlés... :)

A mai nap eseménye: Dió üdvözölt, mikor haza értem.
Na jó, csak a szoba közepéig szaladt elém, mert ott útját állta 2 db lépcsőfok, meg a farokcsóva is elmarad... de a tény az tény!

Sőt, kezdem érezni, hogy Isten leszek hamarosan.
Diót, el sem lehet hagyni. Ahhoz képest, hogy az első nap úgy kezdte a kapcsolatunkat, hogy átszökött a kerítésen  a szomszédba, aki pont nem volt otthon és akinek van egy óriás méretű kutyája és két óriás méretű macskája. Aznap a kertben, folyamatosan azt kereste, hol tudna elmenekülni. Mire észbe kaptam, már a kerítés másik oldalán volt. Azt hittem megáll a szívem... nagy szerencsémre meggondolta magát és visszasunnyogott, majd, hagyta, hogy visszatoloncoljam a lyukon. :)

Na, ma már nem próbál szökdösni. Sőőőőőőt!!!! 1 centinél messzebbre, nem távolodik el a sarkamtól, kivéve, ha pisil. Mégjó!!! :D :D

A húsleves lájk, lájk, lájk....

... én meg izgatottan várom az éjjeli kutyakoncertet. Titokban reménykedem, hogy elmarad az előadás! :)

második éjszaka

Dió: Mi jár a fejemben?

Igyekeztem végig ugatni és panaszkodni az éjszakát. Most tudatosult bennem, hogy már megint, úgy történtek velem dolgok, hogy semmi beleszólásom sem volt. Gondoltam, ha hangoskodom éjszaka, majd csak vigyázzba állítom az új családom minden tagját, úgy éjjeli egy-két óra körül. ...de nem sikerült. Egyedül a nagyfülű kiscsaj (Cuki, vagy hogy hívják) futott fel ijedtében a lépcsőn :) pedig pont nem az volt a cél, hogy Őt halálra ijesszem. Na majd legközelebb egyeztetek vele előre.

Van, itt egy gazdi jelölt, aki mindig finomakat ad enni. Azt már kezdem kicsit csípni. Őt lehet irányítani. Tegnap, egész nap nem voltam hajlandó inni, hát persze, hogy ma húslevet reggeliztem. :) Okos gazdi! :)

Arról meg még ne is álmodjatok, hogy részt veszek a nagy családi banzájban. Áhhhh nem is érdekel mi történik kint.... :D

szagvizit... :)

Cuki és Dió első közelítése egymáshoz. Vagyis, inkább Cuki próbálta megnyújtani a nyakát egy méteresre, hogy legalább az orrával meg tudja vizsgálja ezt a titokzatos lényt. Cuki nagyon fél minden kutyától és bár nem bántja Diót, de nem is nagyon megy közel hozzá. Mivel, Dió sem nagyon kapar Cuki kegyeiért, ezért, eddig ez a pillanat volt a kapcsolatuk csúcsa, ennél közelebb még nem kerültek egymáshoz. Kívül kutyik, belül nyuszik! :D

Az első állatorvosi vizit

Délután állatorvosnál jártunk. A csütörtöki varratszedés még nagyon messzinek tűnt, szerettem volna, ha megnézi Diót egy doktornéni/bácsi minél hamarabb.
Dióka annyira szeretni való kutyi, hogy a doktor bácsi vizsgálat helyett, csak simizte és simizte és ölelgette és etette és újra simizte... nagyon kedves jelenet volt.
Megnyugtattak, hogy ez a passzív viselkedés (mármint, hogy egész nap alszik Dió), teljesen normális az Ő helyzetében. Napok is eltelhetnek így, hiszen 4 év csontjáig ható szenvedést kell most kitörölni az emlékeiből. Fel kell fognia, hogy jó helyen van, szeretik. Meg kell tanulnia bízni bennünk.
Nem megy az olyan pikk-pakk. :((

Hát, az biztos, ma még nem jutottunk sokat előre.
Farokcsóválos boldogság helyett, bocsánat hogy élek nézés van, önfeledt játék helyett egész napos alvás.
Alig várom már, hogy vidáman galoppozzon elém, mikor meghallja a kulcsomat fordulni a zárban, vagy, hogy erőszakosan kapargassa a nadrágom evés közben, amitől egyébként normális esetben kihullik a hajam. :D

Összefoglalva a mai napot:
- Még szeretjük a doktor bácsit, de jobb, ha nem éli bele magát, hogy holtomiglan-holtodiglan....
- Még nem akarunk megharapni senkit, sőt, inkább egyelőre nem is akarunk semmit.
- Nem értjük minek kell erőltetni a víz ivást??? Húsleves formájában sokkal jobban ízlik a folyadék.
- Egy kicsit még hagyom aggódni ezt az új családot (vagy mit), annál toleránsabbak lesznek, ha majd felépülök és egyesével végig pisilem a könyvespolc legalsó sorát. :D

reggeli ébresztő

indulás az állatorvoshoz

Igen gazdi jól látod, nem akarunk közös fotót!

Dió érkezése

Tegnap 2013. 11. 10-én került hozzánk Dió.
A Cerberos Állatvédő Egyesülettől hoztuk el. https://www.facebook.com/media/set/?set=a.724899504204690.1073741954.593884967306145&type=1
Önkéntes segítőnek indultunk, gondoltam a 7 éves lányomnak nagy élmény lesz egy ilyen program. Kutyafürdetés, sétáltatás... és közben lesz időm mesélni Neki az ilyen szerencsétlen sorsú kutyákról és a felelős állattartásról.

Aztán megláttuk Diort (akkor még ez volt a neve)... és a döntés meg is született.

Dior, oltási könyve szerint 2009-es, azaz 4 éves csivava kan kutyus.
Egerből került az Egyesülethez, szaporítóknál volt, akik leadták elaltatni. :(((((( Végtelenül szomorú és elkeserítő, hogy emberek kihasználnak egy kutyát, pénzt csinálnak belőlük (nem is egyedül volt, akit leadtak), majd, mikor kiszolgálta magát, szó szerint halálra ítélik. :(
Bár, tudom ennél sokkal kegyetlenebb dolgokat is művelnek állatokkal a magukat embereknek nevező lények.. pfúúúúúúúú, inkább nem is akarok beszélni róla. :(

Dió, mert hát a lányom, már a kocsiban haza felé magyarosított a nevét, ami szerintem nagyon találó, hiszen, olyan kis fakult dió színe van... és ősz is van... és egyébként is... na. :) szóval Dió, csont és bőr, rettentően félénk, de nagyon alázatos is, elmenekülnie sincs ereje az ember elől. Chippelve van és ivartalanítva, de a varratok még benne vannak csütörtökig. A farkán és a hátsó lábain néhol nincs szőr, gondolom betonon tartották, vagy elnyomta a többi kutya... gőzöm sincs. Csak remélem, hogy nem ment keresztül semmi a farkincáján. .:(
Amióta nálunk van, egész nap alszik. Ha nem veszem ki a vackából enni és inni, akkor nem tenné azt sem.
Az igazság az inni nem is nagyon akar. Tegnap ivott egyszer (mondjuk akkor jó sokat), de azóta semmi. :(
Az ennivalót viszont imádja.
Bármit adok Neki megeszi. ma 3x fog kapni, keveset... nagyon aggódom. :(
Mivel nem iszik, adtam Neki egy kis húslevest, azt vidáman lefetyelte.

Délután orvoshoz viszem, megmutatom, biztos, ami biztos...

Dió nincs egyedül... vagyis talán mégis...
Van egy 4 éves csivava kislányunk Cukros (hivatalosan Cukorfalat). Az oltási könyv szerint 21 nap van a két kutya közt és majdnem egyformák. Legalábbis ami színüket illeti, biztos. :)

Cuki hangos ugatással fogadta Diót, majd még kétszer megugatta a tegnapi nap folyamán, de azóta békén hagyja. Gondolom látja, hogy milyen kis szerencsétlen fickó, nem kell fenyegetve éreznie magát Tőle. Hál'Istennek nem is féltékeny, szerencsére jó nevelést kapott. :)
Minden probléma nélkül engedélyezte, hogy Dió elfoglalja az egyik jó meleg plédhelyét... Dió pedig jól el is foglalta. :D
Hogy aztán mi lesz később...??? nem tudom... Nagyon szorítok, hogy Dió felerősödjön és elnyerve bizalmát, teljes értékű családtag legyen Nálunk. :)

Az új OTTHON felé tartunk... :)

hát ez mi?????

....még nagyon kis szerencsétlen vagyok, de nehogy meglepődjetek néhány hét múlva... :)

na, hagyjatok aludni, 

nagyon fel kell erősödnöm kell, hogy megtudjam majd védeni a családom :)