Egy tenyésztő adta le altatásra, mondván már kiszolgálta magát... 4 évesen... :(
Csont sovány volt... és nagyon félt... nagyon nagyon félt....
Mikor hazahoztuk, kapott itthon egy helyet a radiátor mellett, amiről, hosszú ideig azt hitte, nem szabad elhagynia... ez volt a varázspléd. Nem hogy a szobán nem mert átmenni, de a helyét sem merte elhagyni... úgy gondolta. az az egy négyzetméter lett az új otthona... de legalább meleg volt... és enni is kapott... és, nem csak száraz tápot és vizet... hanem igazi meleg ennivalót.
Cuki kutyánk,aki szintén csivi és Ő is 4 éves, nehezen kezelte a helyzetet. Megszűnt egyke birodalmi státusza és ráadásul meg kellett tanulnia befalni az ételt egy perc alatti idővel,mert különben Dió ellentmondást nem tűrő stílussal tolta el a tányértól, miután az övé kiürült. :)
A kis elesett, szerencsétlen és megalázkodó Dió, egy év alatt sokat változott. Engem hamar a bizalmába fogadott, sőt talán a falkavezér szerepét is kiérdemeltem, mert volt már arra is példa, hogy a kajáját is megengedte volna, hogy megegyem, csak az a nagy szerencséje, hogy nem szeretem a bárányhúsos, alutasakos kaját. :)
Őrzi a házat, őriz engem, örömmel üdvözöl minket, mikor "hosszú" távollét után (kimentem a boltba) haza jövünk. Szeret játszani, imád napozni a teraszon, elhiszi már,hogy a kert is az övé és bejárhatja minden zegzugát.
Csak, Cuki féltékeny piszkosul... de, talán ma, közel egy év után, az is megváltozni látszik.
Valami ma megtört. ( Lehet csak a jég is, mert piszok hideg van... :D :D )
Eddig mindig külön helyen aludt a két kutyi. Dió ment volna Cukihoz, de Cuki tartott Diótól. Hiába volt Dió az elesett, szerencsétlen, szánalmas kis jószág, mindig sokkal dominánsabb volt, mint Cuki. Ha, Dió közeledni próbált Cukihoz, Cuki morogva kimenekült a helyéről és átadta azt Diónak.... pedig Dió nem kérte, csak odament...
...de, ma reggel meglepetés ért.
Cukit és Diót egy helyen találtam aludni. Igaz, Cuki a szélén nyomorog, de szerintem, már csak napok kérdése, hogy egymáshoz bújva találjam Őket.
Micsoda évfordulós ajándék lenne! :) Végre, minden a helyére kerülne. Igaz, egy év kellett hozzá, de megérte. :)
Örülök, hogy egy évvel ezelőtt az egyesülethez sodort az élet, és köszönöm Gyüminek, hogy azonnal megkaptuk a bizalmat és elhozhattuk Diót. Nem lenne teljes az életünk nélküle!!!
Néhány kép az elmúlt egy évből:
 |
| Az első találkozás (Árva Csivavák Egyesülete) |
2013. november 10 (az első képek)
...és a szeretettől megszépülve:
2014
