egy év

Jövő vasárnap lesz egy éve, hogy Dió (azaz Dior) hozzánk került.
Egy tenyésztő adta le altatásra, mondván már kiszolgálta magát... 4 évesen... :(
Csont sovány volt... és nagyon félt... nagyon nagyon félt....
Mikor hazahoztuk, kapott itthon egy helyet a radiátor mellett, amiről, hosszú ideig azt hitte, nem szabad elhagynia... ez volt a varázspléd. Nem hogy a szobán nem mert átmenni, de a helyét sem merte elhagyni... úgy gondolta. az az egy négyzetméter lett az új otthona... de legalább meleg volt... és enni is kapott... és, nem csak száraz tápot és vizet... hanem igazi meleg ennivalót.

Cuki kutyánk,aki szintén csivi és Ő is 4 éves, nehezen kezelte a helyzetet. Megszűnt egyke birodalmi státusza és ráadásul meg kellett tanulnia befalni az ételt egy perc alatti idővel,mert különben Dió ellentmondást nem tűrő stílussal tolta el a tányértól, miután az övé kiürült. :)

A kis elesett, szerencsétlen és megalázkodó Dió, egy év alatt sokat változott. Engem hamar a bizalmába fogadott, sőt talán a falkavezér szerepét is kiérdemeltem, mert volt már arra is példa, hogy a kajáját is megengedte volna, hogy megegyem, csak az a nagy szerencséje, hogy nem szeretem a bárányhúsos, alutasakos kaját. :)
Őrzi a házat, őriz engem, örömmel üdvözöl minket, mikor "hosszú" távollét után (kimentem a boltba) haza jövünk. Szeret játszani, imád napozni a teraszon, elhiszi már,hogy a kert is az övé és bejárhatja minden zegzugát.

Csak, Cuki féltékeny piszkosul... de, talán ma, közel egy év után, az is megváltozni látszik.
Valami ma megtört. ( Lehet csak a jég is, mert piszok hideg van... :D :D )
Eddig mindig külön helyen aludt a két kutyi. Dió ment volna Cukihoz, de Cuki tartott Diótól. Hiába volt Dió az elesett, szerencsétlen, szánalmas kis jószág, mindig sokkal dominánsabb volt, mint Cuki. Ha, Dió közeledni próbált Cukihoz, Cuki morogva kimenekült a helyéről és átadta azt Diónak.... pedig Dió nem kérte, csak odament...

...de, ma reggel meglepetés ért.
Cukit és Diót egy helyen találtam aludni. Igaz, Cuki a szélén nyomorog, de szerintem, már csak napok kérdése, hogy egymáshoz bújva találjam Őket.
Micsoda évfordulós ajándék lenne! :) Végre, minden a helyére kerülne. Igaz, egy év kellett hozzá, de megérte. :)

Örülök, hogy egy évvel ezelőtt az egyesülethez sodort az élet, és köszönöm Gyüminek, hogy azonnal megkaptuk a bizalmat és elhozhattuk Diót. Nem lenne teljes az életünk nélküle!!!

Néhány kép az elmúlt egy évből:

Az első találkozás (Árva Csivavák Egyesülete)

2013. november 10 (az első képek)

...és a szeretettől megszépülve:

2014

talált kutya...

Gazdi (a fő-fő nagy gazdi) talált ma egy kutyát. …és „haza” is hozta!

Mindezt telefonon közölte gazdianyámmal, akinek először, jó nagyra kikerekedett a szeme.

Első gondolatában, sűrű aggódás fogta el, hogy is fogja megoldani a két IMÁDOTT csivikéje (főleg engem imádott) és a szerencsétlen, elesett sorsú kutya esetét.

Második gondolatában, állatorvos, chip (van, de nem regisztrált, azaz pont olyan, mintha nem is lenne), kaja, innivaló, jaj istenem, de édes, mindjárt megtartjuk…, de nem lehet.. gazdija kell neki... facebook... bármilyen fajta mentés (ha nem tudod a fajtáját, akkor elég nehéz megmenteni) stb…

Aztán, azt mondta az anyám, talán a sors is azt akarja, hogy maradjon.

Nincs net… a mai világban, ha nincs net, nem is létezel, még egy kutya gazdáját sem tudod megtalálni. Ráadásul, olyan szelíd nyunyu kutya ez a talált kutya csávó, hogy még az én utamból is kitér. Pedig engem nem zavar.  Megszagoltam a büdösebbik felét, aztán annyi. Sokkal jobban félek, attól az embertestvértől, aki néha lejön a lépcsőn és megpróbál megsimogatni… na, azt megharapom… vagy lepisilem… na, nem azért, mert igyekszem elnyomni az illatát… nem… csak úgy, mert olyan félelmetes férfi formája van.

…de, ennek a kutyahavernak, nincs ember formája és rám se néz… mondjuk azt ajánlom is Neki!

Mivel nem közeledik, nem bántom, sőőőt…

Jaj, nem úgy Cuki! Ő, bezzeg ugatja. Valószínűsítem, csak azért, mert érzi, milyen békés. Mert egyébként a húgom, mindenkitől fél… még Tőlem is. Mindig átadja a helyét, meg a kajáját, meg a játékát… hát vannak dolgok, amik nem változnak.

Egyébként, egyre jobban érzem magam itt, az új otthonomban! A kertet már (majdnem) bejárom! Találtam magamnak jó kis kéglit…. 

J az idő is egyre jobb… már a bent pisilést is letiltottam… és a kaja is tűrhető. Kicsit kevés… na de hagyjuk…

Jaj, megvolt az első fürcsi! :)

...kaptunk nyakörvet és tappancsos bilétát...

...és, új rucikat, amiben pompásan lehet aludni…

és pont ugyan olyan jól lehet benne kaját kunyizni, mint ruha nélkül…

...szóval Nekem találták ki.

Egész jó, mentett kutyának lenni! :D

Jaj! Ide akartam rakni a gazdi kereső szöveget, de mire a bejegyzés végére értem, megkerült, a nagy fekete gazdija. Volt nagy öröm.

Hát, Ő volt Alfi, aki egy fél napot eltölthetett a társaságomban. :)

Még, jó, hogy haza talált... képes lett volna megenni előlünk a kaját... csak azért mert kicsit nagyobb, mint mi! :)

az első havas...

Éreztem én reggel, hogy ez a nap más lesz,  mint a többi... nadenemááááá!!!!!!!

Anyám azt hiszi, valami alaszkai malamut miniatűr leszármazottja vagyok!
Mit gondolt, ha kivisz abba a fehér vacakba, ugrálni fogok örömömben???
Hát, nagyot tévedett!

Bekaphassa az a hideg, vizes nyavalya hó, vagy mi a francos fityfene!

NA!

összefoglalás

Újra itt!!! :)

Ünnepi összefoglaló!

Röviden: Jövés menés, ugatás... még több ugatás... kaja, kaja, kaja... kényeztetés... és még több kényeztetés.

Ünnepek után: Végre NYUGALOM!!!!

Olyan, sok minden történt az elmúlt egy hónapban, hogy azt most képtelen lennék bepótolni.

Az biztos, egyre jobban érzem magam, itt az új otthonomban.
Gazdimat is egyre jobban imádom és igazából, csak Őt imádom, a többieket, csak szeretem, esetleg megtűröm.
Mivel, egyre jobban érzem magam, már nem akarom egyik családtag fejét sem leharapni. Ha meg, befűtenek este, akkor meg egyáltalán nem akarok semmit, csak rácuppanok a radiátorra és felőlem egy hadseregnyi gyerek is labdázhat a fejem felett, akkor sem mozdulok.
Gazdiasszonyság azt mondja, kezdem átvenni a nagyfülű húgom kiegyensúlyozottságát. Nem tudom, de fordult már elő olyan, hogy a nagyfülű ugatta a vendéget, én meg nem! Lehet, lassan Neki kell majd tőlem tanulni. :D

Tanulhatna is tőlem, pl egy kis önérvényesítést.
Mert, se a helyét, se a kajáját nem tudja megvédeni. Ezért aztán, ha én úgy tervezem költözöm a másik helyre, akkor sajnos, Neki is költözni kell, akár akar, akár nem.
Vagy például, ha én már befejeztem a kajám, akkor Ő is befejezi, mert ellököm a tányérjától és kész! Aki kapja marja! Egyen gyorsabban.

Tanulhatna tőlem lopni is.
Abban nagyon jó vagyok.
Szeretem a földön hagyott puzzle darabokat. Mondjuk, speciál, azt csak beakartam illeszteni a megfelelő helyre, nem tehetek róla, hogy silány papírból készül és elázik a számban, mikor éppen raknám le. :)
Pont ezért, sokkal jobban szeretem a műanyag dolgokat.
Csipesz, filctoll, cellux...

de a vadi új Monster High baba cipő is egész finom! :)
Majd én megtanítom ezeket a rendre!
Széthagyni a játékokat... pfffff

Szobatisztaság oké!!! Szerintem!
Néha, egy kis pisi a földön hagyott párnára, vagy a "nem is tudom, hogy került oda" kaki, szerintem egyáltalán nem probléma. Gazdi jön, morog, takarít, töröl, fertőtlenít... nem nagy ügy, nem tudom mit csinálja a fesztivált olyankor! :)
Mondjuk, én is jobban szeretem, ha kint végzem a dolgom. Utána mindig jutifali van. Igazán adhatna, akkor is, mikor bent sikerül kimennem. :D

Hát, nagyjából ennyi!
Szerencsére Doki bácsit, azóta sem láttam, mióta beoltottak, hogy meg ne vesszek.
Kicsit hullajtom a szőröm, eltanultam a húgomtól, de tökre igaza van, nem kell az a nagy bunda itt a 28 fokos radiátor mellett.