Gazdi (a fő-fő nagy gazdi) talált ma egy kutyát. …és „haza” is hozta!
Mindezt telefonon közölte gazdianyámmal, akinek először, jó nagyra
kikerekedett a szeme.
Első gondolatában, sűrű aggódás fogta el, hogy is fogja megoldani a két
IMÁDOTT csivikéje (főleg engem imádott) és a szerencsétlen, elesett sorsú kutya
esetét.
Második gondolatában, állatorvos, chip (van, de nem regisztrált, azaz
pont olyan, mintha nem is lenne), kaja, innivaló, jaj istenem, de édes,
mindjárt megtartjuk…, de nem lehet.. gazdija kell neki... facebook... bármilyen
fajta mentés (ha nem tudod a fajtáját, akkor elég nehéz megmenteni) stb…
Aztán, azt mondta az anyám, talán a sors is azt akarja, hogy maradjon.
Nincs net… a mai világban, ha nincs net, nem is létezel, még egy kutya
gazdáját sem tudod megtalálni. Ráadásul, olyan szelíd nyunyu kutya ez a talált
kutya csávó, hogy még az én utamból is kitér. Pedig engem nem zavar. Megszagoltam a büdösebbik felét, aztán annyi.
Sokkal jobban félek, attól az embertestvértől, aki néha lejön a lépcsőn és
megpróbál megsimogatni… na, azt megharapom… vagy lepisilem… na, nem azért, mert
igyekszem elnyomni az illatát… nem… csak úgy, mert olyan félelmetes férfi
formája van.
…de, ennek a kutyahavernak, nincs ember formája és rám se néz… mondjuk
azt ajánlom is Neki!
Mivel nem közeledik, nem bántom, sőőőt…
Jaj, nem úgy Cuki! Ő, bezzeg ugatja. Valószínűsítem, csak azért, mert
érzi, milyen békés. Mert egyébként a húgom, mindenkitől fél… még Tőlem is.
Mindig átadja a helyét, meg a kajáját, meg a játékát… hát vannak dolgok, amik
nem változnak.
Egyébként, egyre jobban érzem magam itt, az új otthonomban! A kertet már (majdnem)
bejárom! Találtam magamnak jó kis kéglit….
J
az idő is egyre jobb… már a bent pisilést is letiltottam… és a kaja is tűrhető.
Kicsit kevés… na de hagyjuk…
Jaj, megvolt az első fürcsi! :)
...kaptunk nyakörvet és tappancsos bilétát...
...és, új rucikat, amiben pompásan lehet aludni…
és pont ugyan olyan jól lehet benne kaját kunyizni, mint ruha nélkül…
...szóval Nekem találták ki.
Egész jó, mentett kutyának lenni! :D
Jaj! Ide akartam rakni a gazdi kereső szöveget, de mire a bejegyzés végére értem, megkerült, a nagy fekete gazdija. Volt nagy öröm.
Hát, Ő volt Alfi, aki egy fél napot eltölthetett a társaságomban. :)
Még, jó, hogy haza talált... képes lett volna megenni előlünk a kaját... csak azért mert kicsit nagyobb, mint mi! :)
