Dióka annyira szeretni való kutyi, hogy a doktor bácsi vizsgálat helyett, csak simizte és simizte és ölelgette és etette és újra simizte... nagyon kedves jelenet volt.
Megnyugtattak, hogy ez a passzív viselkedés (mármint, hogy egész nap alszik Dió), teljesen normális az Ő helyzetében. Napok is eltelhetnek így, hiszen 4 év csontjáig ható szenvedést kell most kitörölni az emlékeiből. Fel kell fognia, hogy jó helyen van, szeretik. Meg kell tanulnia bízni bennünk.
Nem megy az olyan pikk-pakk. :((
Hát, az biztos, ma még nem jutottunk sokat előre.
Farokcsóválos boldogság helyett, bocsánat hogy élek nézés van, önfeledt játék helyett egész napos alvás.
Alig várom már, hogy vidáman galoppozzon elém, mikor meghallja a kulcsomat fordulni a zárban, vagy, hogy erőszakosan kapargassa a nadrágom evés közben, amitől egyébként normális esetben kihullik a hajam. :D
Összefoglalva a mai napot:
- Még szeretjük a doktor bácsit, de jobb, ha nem éli bele magát, hogy holtomiglan-holtodiglan....
- Még nem akarunk megharapni senkit, sőt, inkább egyelőre nem is akarunk semmit.
- Nem értjük minek kell erőltetni a víz ivást??? Húsleves formájában sokkal jobban ízlik a folyadék.
- Egy kicsit még hagyom aggódni ezt az új családot (vagy mit), annál toleránsabbak lesznek, ha majd felépülök és egyesével végig pisilem a könyvespolc legalsó sorát. :D
reggeli ébresztő
indulás az állatorvoshoz
Igen gazdi jól látod, nem akarunk közös fotót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése